Hány éves barátságot veszítettetek így el?

Sziasztok csajok!💗 Nem túl vidám kérdést teszek fel, viszont annyira lehangolt vagyok az utóbbi időben a legjobb barátnőm és én miattam. Egy éve érettségiztünk, ugyanabba a suliba jártunk, csak másik szakra. Nekem nagyon régóta volt az álmom, hogy egy pár évig Felvidékről Budapestre költözzek. Rá három hónapra ez sikerült is, felköltöztem Budapestre. A legjobb barátnőm persze örült és támogatott egyből, persze volt sírás is.🥹 Viszont mindig annyira szorosnak éreztem a barátságunkat, tipikusan az az “iconic duo” voltunk mindig, de már pár hónapja lett ott egy új barátnője, örülök is neki nagyon és elfogadtam, hisz én jöttem el onnan, nyilván nem lesz egyedül és nem “fog” rám várni. Pár hónappal ezelőttig viszont napi szinten írtunk, beszéltünk, mindenről beszámoltunk egymásnak, annak ellenére, hogy én már négy éve vagyok párkapcsolatban, mindig elmondta, hogy épp milyen pasival beszélget és tényleg próbáltam reagálni mindenre, ne érezze nagyon a különbséget, hogy én már azért valamivel komolyabb párkapcsolatban vagyok.

Nagyon sokáig féltem azért mesélni is dolgokat neki a kapcsolatból, ne tűnjön neki úgy, hogy csak róla beszélek vagy hogy majd én leszek az a tipikus ember, akinek az az egyetlen cél az életében, hogy munka, házasság, gyerekek, ház, autó és ennyi. Sosem akartam ilyen lenni, viszont egy picit már kezdem azt érezni, hogy lehet ilyen leszek.🥹és félek is ettől egy picit, mert nem akarok unalmasnak tűnni egy szingli barátnőm szemében. Viszont amióta jött ez az új lány (nem ismerem őt személyesen, viszont azok alapján, amiket szokott mesélni róla barátnőm, nagyon rendesnek tűnik és tényleg örülök, hogy sikerült egy jó barátnőt találnia), de mégis azt érzem, hogy én már nem annyira számítok neki. Így már lett egy új legjobb barátnője, aki plusz szingli is és én már csak egy “unalmas anyuka” leszek a szemében, pedig gyerekeket sem szeretnék még legalább jó sok évig.:D Már lassan egy éve lakom itt, minden hónapban elhívom, hogy jöjjön nyugodtan egy hétre is akár, bármi, egyszer sem jött.:(

Két napja beszéltünk ismét, ilyen egy hét után, nagyon jól elvoltunk, de aztán elmondta azt is, hogy mi már sosem leszünk olyan jóban, mint voltunk, mert teljesen más lesz az életünk, én dolgozok és kapcsolatban vagyok, ő viszont csak élvezi az életet.

Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy már sosem fogunk úgy beszélni, mint ahogy szoktunk, amíg egy helyen laktunk, egy suliba jártunk, de mégis azt hittem, hogy nagyon jó barátság ez, hogy majd ő lesz a koszorúslányom, ha egyáltalán eljutunk az esküvőig, hogy majd időskorban is elmegyünk kávézni, stb.🥹 Sosem volt még ennyire szoros barátságban részem.

Mit tudok csinálni, hogy jobb legyek? Mit csinálok rosszul?🥺 Ha ti voltatok hasonló helyzetben, mit csináltatok?🥺🙏🏼