Mit tanácsolnátok

Sziasztok!

Augusztus elején volt egy nagyon rossz időszakom. Teljesen felfordult az alvásom, kevesebbet aludtam hiába voltam fáradt. A szokásos ébresztőim előtt már 1-2 órával hamarabb fent voltam. Hányingerem volt, napi kb 1x ettem, azt se jó ízűen, és nem is igazán kívántam semmilyen ételt vagy italt. A pulzusom meglehetősen magas és erős volt. Minden szívdobbanással olyan érzés volt mintha ki akarna szakadni a mellkasomból. Ezekhez még társult egy erős mellkasi nyomás.

A rosszabb része az volt, hogy közben minden is kavargott a felyemben. Eszembe jutott a szakítás, az öngyilkosság, az önbántalmazás. Az életkedvem gyakorlatilag 0 volt. Természetesen egyiket se tettem meg és a jöbőben sem áll szándékomban.

Egyik nap egyedül maradtam itthon, rosszul voltam ezért kértem, hogy itthonról dolgozhassak. Aznap ebéd után felerősödött a szívverésem száma és erőssége. Próbáltam lefeküdni, hátha attól megnyugszok, de nem jött össze. Ziháltam, vert a szívem, halálfélelmem volt. Férfiasan bevallom, hogy sírva egy tálat ölelgetve hívtam fel a szüleimet. A velük való beszéd kicsit megnyugtatott. Elmeséltem mindent a barátnőmnek is aki érthetően nem örült ennek, de azóta is mindenben támogat.

Voltam orvosnál és vérvételen, hogy kizárjam a fizikai betegségeket. Kardiológiára most hétvégén megyek (édesanyám nálam fiatalabb volt mikor kijött nála egy szívprobléma). Kaptam beutalót pszichiáterhez is, de nem tudtak még fogadni. Mivel alig ettem és ittam azt tanácsolták, hogy szedjek vitamint, magnéziumot, igyak sokat ...stb.

Azóta már jobban vagyok. Naponta már többet tudok enni és inni. Az alvásom is normalizálódott, de azért még vannak rosszabb napjaim. A szívverésem még mindig fenn áll és a nyomás is fenn áll, de már sokkal enyhébb. A kedvem még mindig nem az igazi. Nem érzem annyira az intimitást vagy a társaságra való hajlamot, nem csak barátnőm hanem senki irányába. Munkába hurcsa ránézni a kollégákra, a barátaimra, de még a tükörbe is teljesen furcsa belenézni.

Magunkról a következőket:
5 éve vagyunk együtt, abból 2 éve élünk egy háztartásban. Átéltünk már jobb és rosszabb időszakokat is. Egy csodálatos nő aki mindig támogat. Hasonó érdeklődési köreink vannak, hasonlóan képzeljük el az életünket. Eddig egy kis városban éltünk és 2 éve költöztünk pestre. Mivel egyikünk se annyira boldog itt, így tervezzük, hogy a közeljövőben visszaköltözünk. Ott terveznénk családot alapítani és házat venni. Közel a rokonsághoz. Mivel ott kevesebb lesz a munkalehetőség, így azért ez kicsit beárnyékolja a költözést, de nyílván az élet minden más részén jobb lenne.

Mind a ketten szeretjük egymást, törődünk egymással és nem akarunk szakítani. Véleményem szerint minden problémát meg lehet oldani, főleg, hogy nincs is most kifejezett probléma.

Köztünk alapvetően nem változott semmi. Ugyan úgy viselkedünk egymással mint eddig. Viccelődünk, nevetünk, beszélgetünk. Külső szemlélőtől is megkapuk, hogy aranyosak vagyunk és szépen bánunk egymással. Csak kicsit (nagyon) szürkébben és üresebben látom a világot.

Sajnálom, hogy kicsit hosszúra sikerült a kiírás, de jól esik kiírni magamból.

Veletek volt már hasonló, ha igen mi segített? Bármilyen tanácsot örömmel fogadok.
Mindenkinek előre is köszönöm!