Mi értelme van úgy egyébként a kárörvendésnek?

Akik olyanok, azoknak tényleg okoz valamiféle örömet? Ha egy született rossz, másokat kihasználó ember miatt van, akkor azt mondom oké.

De irigységből? Vagy szimplán jellemből adódóan? Olyankor a káröröm azt mutatja meg, hogy annak a személynek élete fénypontja, ha a másikkal rossz történik...akkor milyen a maradék élete? Azzal nem számol önmagában, hogy így az élete mennyire szánalmas ha ezt mások is meglátják rajta? Ha ez az öröme?

Hiszen mindannyian akik megszülettünk, ugyan oda jutunk. Senki se menekül, csak idő kérdése. A hogyan-ja sincs megírva...sok rossz ember minden bűnét megússza, a jókat kihasználják...stb. Nem létezik karma, maximum igazságszolgáltatás vagy merő véletlenek.

''A gyenge jellem egyetlen öröme, ha az erőset csak egyetlen egyszer bukni látja. Ilyenkor legalább nem az jut eszébe, hogy az erős már hányszor győzött, ő maga pedig még soha. Ő ezt nevezi annak, de rajta kívül senki más.''