Szorongás

Sziasztok.

Sokat olvasgattam a csoportban a szorongásról. Viszont, mivel nekem sokat segít ha kiírom/kibeszèlem magamból ezért gondoltam megosztom a saját történetem, hátha valaki tud tanácsot adni.

Mindig is túl gondoltam mindent, mindig mindenre rá stresszeltem, de ami körülbelül 3-4 hónapja van velem az valami teljesen más. Pszichológushoz jàrok, de egyelőre úgy érzem, csak a terápia utàni 1-2 nap “könnyebb”.

Egész egyszerűen nincs más gondolatom csak , hogy jól van-e a kutyàm, hogy minden rendben van-e vele ès, hogy nem evett-e fel semmit amíg sétáltunk. Folyamatosan figyelem, folyamatosan gyomor görcsöm van.

Van, hogy előbb testi tüneteim vannak és utána kezdek el szorongani, utána jönnek a gondolatok(vajon mindent láttam, vajon figyeltem rá eléggé?) Hogy miért is alakult ez ki nàlam, azt természetesen boncolgatjuk, viszont abban kérnèm a segítségeteket, hogy mivel ez nàlam mindennapos, hol erősebb, hol gyengébb, illetve volt már pánikrohamom (mert nem tudtam visszaidèzni a sètat ès a gondolataim helyettesítette valami borzalmasra), mi az amivel enyhíteni tudom ezeket a borzasztó gondolatokat? Elfoglalom magam, dolgozom, futni járok.. Szedek vitaminokat (B komplex, magnezium, d vitamin )

De nincs más gondolatom, ha társítani is tudom , hogy csak oda szagolt valahova és nem láttam mi volt ott, akkor több óràig szorongok rajta, sokszor csak az segít ha alszom és másnap van.. kimerít ez az egész, haragszom magamra, már nem is emlékszem milyen volt nem így sétálni, és utalom ezt az érzést, hogy nem tudok uralkodni felette néha bárhogy is próbálkozom.

Persze tudnèk meg írni mèg pár oldalt🥹 de nem fárasztanèk ezzel senkit, inkább csak ha valaki volt hasonló helyzetbe, hasonló gondolatokkal a mindennapokban, akkor mi segített?