Hűha, ez az első, hogy ilyet írok, de úgy éreztem le kell írnom valahová, mégha senki nem is fogja látni. Szóval éppen görgettem a tiktokot amikor szembejött egy videó, amiben egy újszülöttet raktak be a debreceni inkubátorba. 
Megnéztem a kommenteket. Voltak jó kívánságok az anya felé, de persze voltak rosszak is sajnos. Ami elszomorító. Mert rengetegen úgy ítélnek meg valakit, hogy fogalmuk sincs mit miért tett és mi megy a háttérben. Én őszintén nem vágyom gyerekre, nem érzem azt hogy képes lennék az egész gyereknevelést végig csinálni, vagy azt, hogy anyagilag ne legyen probléma. Illetve nem gondolom, hogy jó anyuka lennék, így igyekszem, hogy ne is következzen be egy terhesség. Van aki pedig ilyeneket nem gondolkodik, probléma nélkül hoz világra egy életet olyan körülmények közé, amelyben a gyereknek nem a legoptimálisabb. Persze mindenki más.
Akkor nézzük azt is, hogy rengeteg bántalmazásról lehet hallani, erőszakról. Nem tudjuk, hogy mi állhat a háttérben, én nem tudnék ítélkezni egy anyuka felett aki valószínűleg jobb életet szeretett volna biztosítani a kicsinek, amíg le nem ülnék vele beszélgetni. Biztos vagyok benne, hogy nehéz döntés volt neki, és valószínűleg élete végéig fogja magával hordozni ezt a terhet. De lehet nem szerette volna kitenni egy bántalmazó férfinek, vagy akár éhezésnek, az is lehet, hogy nem volt tető a fejük felett, sosem tudhatod. 
És senkinek nem is kivannék olyan helyzetet, hogy ezt át kelljen élnie. De próbáljunk néha kicsit gondolkodni és nem egyből leírni a lehordó kommenteket, hanem gondolkodjunk kicsit mélyebben, próbáljunk egy kis empátiával létezni. Köszi ha elolvastad, legyen szép napod!
„Walk a mile in their shoes”

Debreceni inkubátor