"Mi teszi a magyart magyarrá?"

A lépcsőházban ki volt téve egy rakás könyv, valaki meg akart szabadulni tőlük, belenyúltam a halomba, kihúztam egyet, és felcsaptam egy véletlen oldalon, és ezt olvastam:

"mi teszi a magyart magyarrá? A közös múlt, az ezeréves szenvedés emléke. - A közös temperamentum, a közös ideológia, a közös frazeológia - mondta a nevelő, - igen ám, de ez az egész csak a magyar határok közé bezárva érvényesül. Mihelyt európai nívóra lépünk, végre. A magyar nemesi udvarházak szaftos mondásaival éppúgy nem lehet megélni a nemzetek piacán, mint ahogy nem lehet házi szőttes ingben a redoute-bálban megjelenni egy dámának. [...] Se nyelvet nem tudunk, se a világvárosi élet ideáihoz nem értünk. Az ezeréves múlt, ezeréves bilincs, minden lépésünknél csörömpöl.

MÓRICZ ZSIGMOND: KIVILÁGOS KIVIRRADTIG

Ezek a száz éve írt sorok milyen szépen állnak még ma is bizonyos választói csoportokra. Nyelveket nem tudnak, a külföldet nem ismerik, nem tájékozódnak, mégis magabiztosan állítják, hogy a magyarok a legnagyszerűbbek a világon.