Félelem a kórháztól, beavatkozásoktól

Nagyon el vagyok keseredve. 33 hetes terhes vagyok, és ez lenne életem legszebb időszaka, imádom a kicsit, imádom, hogy mozgolódik bennem, de szörnyen rettegek a kórházaktól, beavatkozásoktól. A szülés és a szülési fájdalom nem is érdekel, de pánikolok, ha arra gondolok, hogy rosszul bánnak majd velünk, indokolatlan beavatkozásokat hajtanak végre rajtunk. Az összes budapesti kórház statisztikáját fejből tudom, van szülési tervünk, dúlánk, most mégis azt érzem, nem fogok tudni megszülni állami kórházban. Körzetileg a Honvédhoz tartozunk, ahol nagyon magas a császár aránya. Magánkórházak felé sincs sok bizodalmam, de most ott vagyunk, hogy lehet, hogy mégis szerződünk az egyikkel, mert hátha ott jobbak az esélyeink. Intézményen kívüli szülésen is gondolkodtunk, de sajnos hagytuk lebeszélni magunkat a család és barátok által, így már nem hiszem, hogy az az út nyitott lenne számunkra. Nem tudom. Egyszerűen csak egyedül érzem magam ebben, mert annyian rettegnek a szüléstől, én meg jobban érezném magam, ha az árok szélén, egyedül hoznám világra a gyermekem. A fejem egész nap rémes scenáriókat nyom be, és elképzelem hogy kell majd megküzdenünk minden ellen, elképzelem, hogy elvágják a még pulzáló köldökzsinórt és kiszakad a szívem szomorúságomban, hogy nem tudom megvédeni a gyermekemet. Részben csak ventillálok, de örömmel olvasnék azoktól, akik hasonlóan éreztek, mégis pozitív szülésélmény lett a dolog vége.