A kislányom próbál az “anyukám” lenni

Van egy 4 éves kislányom aki szem és fül tanúja volt egy családon belüli erőszaknak. Én voltam a bántalmazott anyukám pedig a bántalmazó. Volt egy pillanat amikor a kislányom megijedt a látottak miatt, én pedig a kiszolgáltatott helyzetem miatt nem tudtam azonnal a kislányomat megnyugtatni. Ő látta ahogy bántanak engem, én pedig nem tudtam a biztonságos “buborékot” biztosítani neki akkor, abban a pillanatban. Azóta történt egy “szerepcsere” ő próbál gondoskodni rólam. Szuperhős szeretne lenni, hogy mindig meg tudjon védeni,és ő vigyáz rám. Ma történt az oviba egy kis baleset, ő pedig nem akarta elmondani nekem, hogy fáj neki, hogy én ne legyek szomorú… Sosem volt ilyen a kapcsolatunk és nekem ez fáj. Beszéltem már tanácsadóval, családsegítővel és a védőnővel is illetve óvónők természetesen. Viszont ezek a mondjam sokszor, erősítsem benne, hogy én vagyok az anyukája majd én gondoskodom róla és vigyázok rá nem éppen jöttek be… Elkezdtem egy könyvet is olvasni hátha találok benne “tuti” tippeket. Valószínűleg szorong de nem tudom mit és hogyan csináljak, hogy ezt meg most eltudjam folytani így ebbe a formában… Szeretném ha őszinte lenne, és ne a lelkivilágomat helyezze előtérbe 4 évesen. Neki nem ez a feladata, hogy vigyázzon rám. Köszönöm a segítséget!