Úgy érzem selejtes nő vagyok. Mit tegyek?

Sziasztok!
Korábban már posztoltam ezt de átteszem ide mert szerintem ezen a subon több értelme van.
Nagyon nem szeretek rinyálni, sajnáltatni magam de ezt most muszáj kiadnom magamból mert olyan szinten lerombolja már az önbecsülésemet, hogy valamit kezdenem kell a helyzettel.
A lényeg, hogy 19 éves lány vagyok és teljesen azt gondolom, hogy valami gond van velem mert szerintem fele annyi interakcióm nem volt fiúkkal mint a korombeli lányoknak. Ezt abból szűrtem le, hogy kb. mindenhonnan csak azt hallom, hogy egy lánynak konkrétan elég ha átlagos külseje van de még az alatt is szinte napi szinten fognak teperni érte a fiúk. Ha együtt akar lenni valakivel akár párkapcsolat szempontjából, akár csak szexre, elég csak szétnéznie az engedélykérései között.
Próbáltam nehezen elérhető lenni mert úgy gondoltam egy olyan lány aki nem adja oda magát csak úgy az jobban felkelti majd a srácok érdeklődését. Ezalatt nem azt értem, hogy szórakoztam volna a másikkal mert az nyilván nem szép dolog, illetve ha valakit visszautasítottam azt mindig kultúráltan, normálisan tettem nem úgy, hogy megaláztam és sárba tiportam közben az illető minden önbizalmát (nem is értem az ilyen gyökér lányokat amúgy akik ezt csinálják). Ennek ellenére az esetek nagy részében végül én voltam az akinek kezdeményeznie kellett. Rém ciki, hogy konkrétan 17 éves voltam mire eljutottam egy nyamvadt csókig, csak 18 évesen vesztettem el a szüzességem és eddig mindössze 2 párkapcsolatom volt.
A legnagyobb gond, hogy szinte 90%-ig biztos vagyok benne, hogy a külsőmmel van a baj. Nyilván egy percig nem állítom, hogy a személyiségem tökéletes lenne (hiszen senkié sem az) de ha már ott tartok, hogy konkrétan elmegyek egy szórakozóhelyre akár egyedül, akár a barátnőimmel és senki nem jön oda akkor csak ez lehet a baj mert a belső tulajdonságaim nincsenek a homlomra írva, honnan tudnák azokat vadidegenek. Ha pedig mégis oda jön valaki akkor próbálok még ittas állapotban is nagyon figyelni rá, hogy bármiről (zenéről, filmekről, politikáról, történelemről vagy szimplán bármilyen laza témáról) el tudjunk csevegni szofisztikáltan, összetett mondatokban, úgy, hogy a másik fél is meg legyen hallgatva és érzékeltessem, hogy figyelek rá. Ergo ez megint csak ráerősít arra, hogy nem butának vagy bunkónak tartanak hanem a külsőmmel van a probléma. Csakhogy a környezetem nem igazán hajlandó segíteni abban, hogy min kéne változtatnom. Folyton olyan visszajelzéseket kapok, hogy modellkednem kéne, hogy tökéletes az alakom, hogy gyönyörű az arcom, hogy fényes a hajam, hogy jól öltözködöm de arra is volt már példa, hogy külföldön vadidegenek jöttek oda, hogy elmondják milyen szép vagyok és azt mondták olyan vagyok mint egy nimfa mikor nem sminkeltem magam vagy a strandon mindenki utánam fordult és megbámult. Viszont ezeket nem egoizmusból írom le mert szerintem totálisan eltúlozzák az emberek, csakhogy kedveskedjenek pedig tudják, hogy az őszinte véleményeknek és az építő kritikának sokkal jobban örülnék. Egyrészt ha belenézek a tükörben látom magamat reálisan. Nem vagyok csúnya de közel sem vagyok az a földöntúli szépség aminek lefestenek. Másrészt mi magyarázza, hogyha ilyen hihetetlenül bomba nő vagyok egy fiú sem hívott el a négy gimnáziumi évem alatt egy randira se pedig tényleg próbáltam velük jófej és segítőkész lenni, nemcsak úgy mondom. Ráadásul szörnyen megalázó de életem során 2 fiú is volt aki vissza utasított (visszautasítás alatt azt értem, hogy csak megfektetni akartak nem összejönni velem). Ez pedig az élő bizonyíték rá, hogy az ,,elképesztő külsejű nő vagyok’’ elmélet hamis mert már nagyon sokszor hallottam, hogy a férfiak többsége csak nagyon kirívó esetben utasít el egy nőt.

Szóval kíváncsi vagyok egyaránt férfiak és nők véleményére de főleg az előbbiek szemszögéből, hogy mit kellene tennem? Barátkozzak meg a helyzettel vagy lehet ezen még változtatni?

Sajnálom amiért ilyen hosszú lett de muszáj volt kiöntenem a lelkemet! Előre is köszi minden választ!:)