Hogyan lehet egyedül boldogulni az életben?

27 éves vagyok, de a korom ellenére rettenetesen kimerült, életunt és bágyadt, mert magányosnak és túlterheltnek érzem magam. Jelenleg egyetemre járok, ezelőtt is tanultam és / vagy dolgoztam, de hiába érdekel a képzés és hiába lenne hozzá agyam, a tanulással is csak szenvedek. Ez az évek alatt fokozatosan romlott, ötös tanulóként kezdtem és mostanra oda jutottam, hogy szinte az összes tárgyamat bukni fogom, mert képtelen vagyok a tanulásra koncentrálni és elvégezni a feladataimat. Egyre nehezebb rávennem magam a kötelező teendőkre, bemenni az órákra, bevásárolni, elmosogatni stb., szórakozás gyanánt pedig már semmit sem csinálok, mert nincs hozzá erőm. Holott csomó minden érdekelne és csomó mindenhez lenne kedvem (sport, hobbik, tanulás és mindenféle szabadidős programok), de ha van egy kis szabadidőm, akkor örülök, hogy végre nem kell csinálnom semmit és csak alszom, pihenek. Voltam már a háziorvosomnál, pszichológusnál, pszichiáternél és az egyetemi tanácsadónál is, de többnyire csak olyan tanácsokat kaptam, hogy próbáljam jobban beosztani az időmet, szánjak időt a kikapcsolódásra, mozogjak eleget stb., ami eddig nem segített vagy nem is ment.

Én abban látom a problémát, hogy teljesen egyedül vagyok és ezt már nem bírom elviselni. Durván 8 éve költöztem el otthonról, de sosem volt jó kapcsolatom a családommal, nem volt érdemleges családi életünk, nem beszélgettünk egymással, semmit sem csináltunk közösen stb., tehát igazság szerint a szüleimmel lakva sem igazán számíthattam rájuk. Azóta több városban is éltem, kollégiumban, albérletben stb., de nem sikerült tartós kapcsolatokat kialakítanom vagy legalábbis mostanra nem maradtak barátaim (költözések, párkapcsolatok, gyerekvállalás stb.) és párkapcsolatom sincs, ezen a téren is inkább negatív tapasztalatokat szereztem. Most is egyedül élek, mindenhova egyedül megyek és mindent egyedül csinálok. Beszélgetni sem tudok senkivel, nemhogy bármiben is segítséget kérjek vagy bármilyen támogatást reméljek valaki mástól. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, sokan élnek egyedül, sokan magányosak stb., de számomra ez valahogy akkora teher, hogy képtelen vagyok így normálisan funkcionálni és nem tudom elvégezni a feladataimat sem. Erre persze az a tanács, hogy forduljak szakemberhez, de mikor megtettem azt ugyanolyan teherként éltem meg mint bármi mást és nem éreztem, hogy bármiben is segített volna. Nyilván próbálok új embereket megismerni stb., de ehhez is egyre kevésbé van kedvem és ez egyébként sem könnyű, időbe telik mire két ember között kialakul a bizalom, ha egyáltalán.

Szóval nem tudom mit csináljak, mert ez így nem jó, se nem bírom, se nem visz előre stb., de úgy érzem egyedül tényleg nem tudok változtatni ezen.