Idézet:

A forint erőteljes reálfelértékelődése nemcsak az exportáló vállalatok számára okoz súlyos kihívást, hanem az importnak erősen kitett ágazatok számára is, mint pl. az egyébként is versenyképességi problémákkal küzdő élelmiszeripar. Egyes feltételezések pedig akár a 340 forintos euróárfolyamot sem zárják ki, amit mindenképpen el kell kerülni, sőt, a forint árfolyamának a monetáris politikai eszközökkel, nevezetesen a jegybanki alapkamat csökkentésével az árfolyam gyengítését kellene megcéloznia.

Mit üzen a múlt?
Érdemes felidézni egy két évtizeddel ezelőtti esetet. 2001 májusában a Magyar Nemzeti Bank kiszélesítette a forint ingadozási sávját ± 2,5%-ról ± 15%-ra. A forint árfolyama egycsapásra több mint 10 %-kal erősödött. Ezzel egyidejűleg, a kormány január 1-jén a minimálbért 56,86%-kal, az előző évi bruttó 25 500 forintról 40 ezer forintra emelte.

A két lépés együttesen gyors pusztítást végzett egyes szektorokban, különösen például a textiliparban, a bérmunkában, ahol azon nyomban megindult a munkaerő leépítése.

Jó lenne ezt most elkerülni, mivel a magyar gazdaságnak a 3 éve tartó stagnálás után rendkívül nagy szüksége van a kedvező monetáris feltételek melletti növekedési esélyre. A májusi kamatdöntés ezt még nem tette meg, júniusban azonban feltétlenül szükséges lenne megindítani a kamatcsökkentési ciklust, ha nem akarjuk, hogy az infláció feletti győztes csatában túl sok vállalat essen el.  


A forint diadalmenete: legyőzzük az inflációt, de hullák maradnak a csatatéren