Mit tegyek, hogy dühből ne mondjak fel a munkahelyemen, amíg nincs másik?

Jelen pillanatban kereskedelemben dolgozok középvezetőként egy multivállalatnál. Olyan helyre kerültem, ahol iszonyatosan magas a betegállományban lévők száma. A leterheltség alapból magas, de erre rájönnek a hiányzásokból eredő többletmunkák. Vannak tartósan betegállományban lévők és vannak olyanok, akik hasmenésre és egyéb fertőzésre hivatkozva nem jönnek pár napig vagy egy hétig.
Ez a tendencia öt hónapja lett állandó, melynek köszönhetően hatalmas leterheltség mellé megérkeztek a túlórák, hat napos munkahetek és társaik. Szabadságaimból 3 napot tudtam eddig felhasználni, és így is kérdéses, hogy a következő hónapban el tudok-e menni egybefüggően két hétre.

A problémám az, hogy iszonyatosan kimerültem, s testi tüneteim is jelentkeztek már. Nem egyszer éreztem szédülést, és ájulásérzést. Hasonló tünetekről mesélt az a kolléganőm, aki még csak most lett 20 éves.
A magánéletemben mindenki a felmondást javasolja, de egyelőre nincs másik helyem. Az állásokra jelentkezek, és maximum az interjúig jutok el, s ezeken amikor elhangzott a számból az, hogy van 30 napos felmondási idő látható volt, hogy ez nem tetszik. Tudom, hogy próbálkozni kell, és nehezebb munkát találni, ha nem tudok azonnal vagy egy héten belül kezdeni, de érzelmileg egyre inkább azt érzem a robbanásponton vagyok, hogy szóban és írásban is felmondjak. Azt az ötletemet mindenki helyesnek tartotta, hogy bírjam ki még három hétig, aztán iszonyat mennyiségű önéletrajzot küldjek ki a szabadságom előtt, mert szabadság alatt 0-24-ben szabad leszek és egy nap akár több interjúra is el tudok menni, ha hívnak...

...akik voltak hasonló helyzetben, azoknak mi vált be, hogy munka után vagy pihenőnapjaikon nyugodtak legyenek, és tudjanak kikapcsolódni. Sajnos már a hobbijaimban sem lelem örömöm.