Elfogadni, hogy a másiknak nincsenek érzési

Volt már közületek valaki olyan párkapcsolatban, ahol a másik azért vetett véget a kapcsolatnak, mert egyszerűen nem szeretett úgy, vagy nem érzett irántatok eleget?

Miért ennyire nehéz elfogadni és elengedni azt, amikor mi szeretünk valakit, ő viszont – bármilyen okból – nem tudja viszonozni az érzéseinket? Lehet ennek hátterében elkerülő kötődés, érzelmi elérhetetlenség, de persze az is előfordul, hogy valaki egyszerűen nem érez ugyanúgy irántunk.
Nekem talán az elfogadás része a legnehezebb, belenyugodni abba, hogy hiába szeretnénk, ezen nem feltétlenül tudunk változtatni és csak sóvárgunk..Ilyenkor könnyű azt érezni, hogy soha nem fogjuk tudni igazán elengedni a másikat vagy továbblépni.
Ha voltatok hasonló helyzetben, nektek mi segített az elfogadásban és a továbblépésben? És később sikerült olyan embert megismernetek, akivel már kölcsönös volt a szeretet és az egymás iránti kötődés?
Köszönöm, ha megosztjátok a tapasztalataitokat