fura, hogy nem akarok egyedül élni?

24 éves lány vagyok, egyetemista, és még otthon élek anyukámmal. elég nagy a ház, tekintve hogy anno a tesóim is itt éltek, úgyhogy nincs olyan érzés, hogy nagyon össze lennénk zárva, mindkettőnknek bőven megvan a maga tere.

nemrég adódott esély, hogy külön lakásba költözzek, ami közelebb lett volna az egyetemhez (meg úgy kb mindenhez a városban). gondolkoztam rajta sokat, tetszett is a hely, de mivel nem voltam oda az ötletért, hogy egyedül éljek, végül lemondtam róla.

erre egyből több családtag is betámadott, hogy márpedig ez az élet rendje, és hogy mostmár ideje lenne leválni anyukámról és a saját utat járni, mert úgy lenne “természetes”. én ezt nem teljesen érzem jogosnak, már csak azért sem, mert az, hogy itthon élek, nem jelenti azt, hogy nem vagyok független, nem csinálom meg magam után mindazt, amit egy külön lakásban is meg kéne.

szimplán csak nem szeretek egyedül lenni. nekem jólesik, hogy esténként együtt ülünk le vacsorázni, tévézni. nem vágyom arra, hogy mindig üres lakásba menjek haza, vagy hogy egész nap egyedül legyek. számomra akkor lenne ideális elmenni, ha már mondjuk van egy párom, akivel összeköltözhetünk.

ez tényleg annyira fura lenne? tudom, hogy vannak kultúrák, ahol ez teljesen normális, de én most érzek egy elég nagy nyomást magam körül, és nem tudom, mit kezdjek vele.