Rossz alvás elfogadása

Sziasztok. A kisbabám lassan 1,5 éves, és születésétől kezdve rosszul alszik. Eleinte majdnem beleőrültem. Kerestem a miérteket, hogy mit rontok el, kipróbáltunk szó szerint mindent (a sírni hagyáson kívül). Vannak jobb és rosszabb periódusok, de nálunk azért a jó is azt jelenti, hogy vele kell aludni és többször is felkel. Az ismerősi körben minden baba végigalussza az éjszakát egyedül és nappal is órákat alszanak magukban a kiságyban.

Eljutottam már arra a pontra hogy ez van, nem tudom megváltoztatni, de sokszor elkap az irigység, a szomorúság és az elégedetlenség, mert nagyon szeretném kipihenni magam és a férjemmel aludni. Jelenleg is egy nagyon rossz periódusban vagyunk.

Abban kérnék tanácsot, hogy ti, akiknek rosszul alszik a gyermeke (remélem valahol ott vagytok, mert élőben kb soha nem találkozom ilyen anyukákkal), hogyan vészelitek át, hogyan fogadjátok el, mi húz át titeket a rosszabb időszakokon? Elfáradtam.